Fõ tartalom

péntek, 28 május 2021 12:10

Gyöngyvirágtól lombhullásig és aztán gyöngyvirágig újra

Írta: Dr. Nagy Ákos
Értékelés:
(3 szavazat)

Gyöngyvirágtól lombhullásig és aztán gyöngyvirágig újra, avagy a digitális oktatás iskolánkban a járvány idején.

Nem véletlen címválasztás a Homoki Nagy István nagysikerű ismeretterjesztő filmjére utalás, hiszen amíg ő a mozgókép segítségével a gemenci erdőt, én az írott szöveg segítségével az iskolánkban az elmúlt egy év alatt folytatott digitális oktatás sajátosságait, nehézségeit igyekszem bemutatni.

Egy unalomig ismételt közhellyel kell kezdenem: nem volt könnyű.

Hányszor és hányszor igyekezett tanuló, pedagógus és szülő is ezekkel a szavakkal kifejezni a digitális oktatással kapcsolatos (ellen)érzéseit. És nem is jár(tak) messze a valóságtól, aki megpróbálja leírni, mi történt az elmúlt egy esztendőben az oktatás terén.

Mert mi mások vagyunk

Iskolánk sajátossága, hogy részben a köznevelésben bevett informatikai rendszerektől függetlenül képes működni, amire a nálunk folytatott szakképzés különlegessége miatt van szükség. Nehéz elmagyarázni, megértetni, még a szakképzésben oktató pedagógus kollégákkal is, hogy milyen más igényekkel fordulunk az informatika felé, mennyire nem szokványos a kimeneti feltételrendszerünk, és ez mennyire befolyásolja az iskolánkban folyó képzést. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy speciális státuszunk, egyfajta különállásunk, önállóságunk néha több nehézséget, mint előnyt hordoz magában. Leginkább csak magunkra számíthatunk, mert pont olyan(ok) nincs(enek), mint mi. Kivéve persze a körmendi testvériskolánkat.

Eszközrendszerünk, anyagi lehetőségeink jócskán meghaladták és meg is haladják a szakképzésben megszokott lehetőségeket. Saját hálózatunk, saját informatikai rendszerünk áll a tanulók és a dolgozók rendelkezésére, és ha ez nem lenne elegendő, még a BM – ezen belül a Rendőrség – keretein belül is használatos informatikai megoldásokhoz is hozzáférünk. Saját ILIAS keretrendszert alkalmazunk immár évtizedek óta, de egy előre gondolkodó tanár sodródva az árral bizony gyakran kényszerül a közösségi média azon platformjainak igénybevételére is, amelyek a tanulók körében nagy népszerűségnek örvendenek.

Ember tervez, és ha Isten is úgy akarja, az ember végez is

Ez mind kevés lett volna, ha iskolánk vezetése már időben nem kötelezi el magát a nevelőgárda informatikai – ha úgy tetszik – digitális kompetenciafejlesztése mellett. Erre nagyrészt még a tavaly tavaszi digitális átállás előtt sor került. Ha nem is minden zökkenőtől mentesen, de még az is hamar felvette a ritmust, akitől a számítógépes pedagógiai megoldások kicsit távolabb álltak. Azt mindenképpen elkönyvelhetjük sikerként, hogy nem akadt olyan oktatónk, aki ne lett volna képes igazodni a megváltozott körülményekhez, és akár saját árnyékát átlépve is ne tett volna meg mindent, hogy az online oktatás megfelelő keretek között haladjon.

Kronológia – évszámok nélkül

Néhány szóban felidézem, mi is történt pontosan a veszélyhelyzet kihirdetése után.

Első lépésként tavaly március idusán a sebtében létrehozott Elektronikus Oktatási Központon keresztül igyekeztünk villámgyorsan tájékoztatni a tanulókat a kialakult helyzetről és a rájuk és ránk váró teendőkről. Szűk két hetünk volt arra, hogy kidolgozzuk a digitális oktatás rendjét. A tanulók kérdőívet töltöttek ki az infokommunikációs eszközellátottságukról. A felmérés eredménye, hogy a legtöbben okostelefonnal rendelkeztek, elég sokan számítógéphez is hozzáfértek, azonban a válaszokból az is kiderült, hogy a családok nagy részében több gyermek osztozott egyetlen számítógépen. Tehát adott volt az irány, a tananyagainkat okostelefonra kellett optimalizálni. Terveink szerint az ILIAS-ra és az éppen bevezetett e-Kréta rendszerre kívántunk támaszkodni, de a fokozott terhelés miatti szolgáltatásbeli akadozások kiküszöbölésére egy sajátos megoldást találtunk. Sok idő nem volt a megfelelő felület kiválasztására, és az is szempont volt, hogy könnyen kezelhető, magyar nyelven is elérhető, áttekinthető rendszert vonjunk be az oktatásba, ami gyengébb teljesítményű számítógépről vagy okostelefonról is futtatható. Az úgynevezett gamerek körében már nagy népszerűségnek örvendő Discord szerver került kiválasztásra, és ez vált az online kapcsolattartás legfontosabb eszközévé az említett két platform mellett. Gyakorlatilag minden lényeges információ az MRSZG Discordon jelent meg, és az online óratartásra is ezen került sor.

Az ILIAS-ban megosztott tananyagok egy része – a tanulók kérésére – a Discord osztálycsatornákra is felkerült, sőt az osztályok közös e-mail címére is el lett küldve a tananyag, vagy annak ILIAS-beli linkje.

Ezen felül a korábban már létező osztályszintű közös e-mail címeket, Messenger, Skype és Viber (stb.) csoportokat a tanárok továbbra is használták a tanulókkal való kapcsolattartásra.

A bőség zavara?

Az összes tanulói jegyzet – többféle mobileszközre optimalizált formában – felkerült az ILIAS rendszerbe, és Tankockákkal (LearningApps) színesítettük a képzést. A központi (előre bejelentett) számonkérések (objektív mérés, köztes vizsga, modulzáró teszt stb.) ILIAS tesztek formájában, ütemezve, a résztvevők hozzárendelésével, időzítve történtek. Az órai tudásellenőrzésre a tanárok változatos módszereket alkalmaztak. Előtérbe került a Discordon a videós feleltetés, a Messengeren a szóbeli feleltetés stb., illetve a Redmenta alkalmazásban is készültek felkészülést ellenőrző tesztek. Az ILIAS rendszerben a tanárok beadandó feladatokat hoztak létre. A feltöltött megoldások ellenőrzése és értékelése is az ILIAS-ban történt, az elért eredményről akár szöveges tájékoztatást, akár érdemjegyes értékelést lehet adni.

Az első félidő eredményei

Tanulói oldalról a „nem kell iskolába menni” eleinte egyet jelentett a „nem kell tanulni” állítással. A kezdeti pozitív fogadtatás elfogadásba és beletörődésbe, „az iskolában sem szoktam tanulni” hozzáállású tanulóknál negatívba fordult, részükről megindult a kifogáskeresés, hogy mit miért nem tudtak időben végrehajtani.

A tanároknál fordított volt a helyzet, a döbbenet órái után egymást segítő, pozitív és támogató hozzáállás volt tapasztalható. Szívmelengető érzés volt látni, hogy azok, akik életkorukból fakadóan eleve távolságtartással kezelték a számítástechnikát, is milyen hamar képesek voltak arra, hogy birtokba vegyék és üzemeltessék a rendelkezésre álló eszközöket, és időt, energiát nem sajnálva megteremtsék azokat a körülményeket, amelyek a kiegyensúlyozott oktatás folytatásának érdekében elengedhetetlenné váltak.

…és akkor beköszöntött az ősz

A nyáron alapos elemző és értékelő munka folyt intézményünk falai között. Láttuk a hiányosságokat, de azt is, hogy milyen talpraesett volt a nevelőtestület. Tudtuk, hogy nem lélegezhetünk még fel, és várható a járvány újabb hulláma. A problémák feltárása után a vezetés ismét hathatós intézkedéseket foganatosított. Folytatódott az oktatók digitális kompetenciafejlesztése, és a Discordot egy megbízhatóbb, az oktatás céljára kifejezetten alkalmas felülettel, a Microsoft Teams-szel váltottuk fel. (Valójában a Microsoft 365 teljes csomagját használjuk.) A felület kiválasztásakor szempont volt, hogy minél több feladatot egy rendszer használatával lehessen végrehajtani, illetve – mivel tanulóink laptoppal lesznek ellátva – előtérbe kerültek az eszköz rendszeres oktatásban történő használatát támogató alkalmazások is. Mondanom sem kell, hogy a digitális kompetenciafejlesztés fókuszába is ezt a platformot helyeztük. Ennek meg is született a kézzelfogható eredménye, amikor novemberben ismét a távolléti oktatásra helyeződött a hangsúly.

Számoltunk újra

A tanulók körében novemberben újabb eszközellátottsági felmérést végeztünk, de jelentős eltérést a tavaszi állapothoz képest nem tapasztaltunk. A számítógéppel vagy okostelefonnal egyáltalán nem rendelkezők számára az iskola lehetőséget biztosított, hogy szükség esetén az intézményben kapcsolódjanak be a digitális oktatásba. (Idén márciusban iskolánkba megérkeztek a várva várt tanulói laptopok, amelyek kiosztása – a megfelelő védelemmel történő ellátás és a szükséges programok, alkalmazások telepítése után – még jelenleg is zajlik.)

A rövid őszi jelenléti oktatást követően ismét a képernyők mögé ült tanár s diák egyaránt, azonban sokkal magabiztosabban mozgott mindkét fél. Szerencsére a tanulók körében sem volt ismeretlen a Teams felülete, így könnyen birtokba vették az osztályonként és tantárgyanként strukturált digitális „birodalmat”.

„Citius, altius, fortius”

Az oktatói közösség is szintet lépett. Mint ahogyan említettem, a Microsoft Teams került reflektorfénybe. Az oktatóink megtanulták kezelni az online óratartást támogató funkciókat a tanóra ütemezésétől kezdve a prezentációk megosztásán át a feladatok kiadásáig, értékeléséig és a visszajelzés küldéséig. Megismerték a kiscsoportos munkára lehetőséget adó melléktermek használatát is. Így sokkal felkészültebben érte őket a digitális tanrend bevezetése, mint tavasszal. Ezzel az oktatói digitális kompetenciafejlesztés is az online térbe költözött.

A szummatív számonkérések az ILIAS keretrendszerben történtek meg, de ezek mellett megnőtt a formatív értékelések jelentősége, amellyel a belső motiváció és az önkritika megerősödését reméltük a tanulók körében. A hagyományos feleltetés is megmaradt, de hatékonyságát az online tér sajátosságai jelentősen csökkentették, mert amennyiben a tanuló nem rendelkezett kamerával, vagy internetkapcsolata nem bírta el annak működését, nem volt ellenőrizhető, hogy esetlegesen milyen segédeszközt használt felelés közben. Az online tanórák elején az előző órán tanultak felidézése, illetve a tudásanyag pillanatnyi állapotának mérése érdekében diagnosztikus (helyzetfeltáró) mérésként az oktatók kvízeket, közös szófelhőkészítést, fogalomgyűjtést alkalmaztak.

Tanulságok? Tanulságok!

Hosszasan folyathatnám a sort, amivel az elvégzett munkát ecsetelném, de nem élhetek vissza a nyájas olvasó türelmével, ezért egy rövid összegzéssel igyekszem lezárni hosszúra nyúlt beszámolómat.

A tanári vélemények alapján a tanulók többsége a jelenléti képzést preferálta, de digitálisan is megtanulták a tananyagot. Tény, hogy jelenléti oktatásban nem megy olyan gördülékenyen egy-egy dolgozat megírása vagy a felelet azoknak, akik a monitor fedezéke mögül másfél hónapja akár az „oroszlánt is levadászták”. De ez más iskolákban, más képzésekben, más tanulókkal sem ismeretlen jelenség. Egyszóval sokak számára véget ért a jó világ.

Az oktatók zöme bizakodóan tekintett az ősszel bevezetett digitális oktatás elé, mivel egyrészt nem volt ismeretlen az élethelyzet, másrészt a novembert megelőzte az alapos oktatói felkészítés, és ha a tanárnak szüksége volt rá, akkor kapott szakszerű segítséget. Talán a legnagyobb fejlődési-fejlesztési lehetőség a digitális tartalomkészítés terén mutatkozott, mutatkozik. Ebben mindenképpen erősödnünk kell, függetlenül attól, hogy lesz-e újabb járványhullám.

Hogy melyik jobb, célszerűbb, hatékonyabb oktatási forma, a digitális, vagy a jelenléti, azt nehéz lenne eldönteni. Szerencsére a pandémia arra is megtanított minket, hogy nem kell kizárólagosan egyik vagy másik mellett letenni a garast. Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a jövőben egyiket sem lehet nélkülözni, és törekedni kell olyan kombinálásukra, aminek eredménye a legtöbb pozitív hozadékkal jár.

kép 1kép 2kép 3

Megjelent: 168 alkalommal