A jubileumi év keretében olyan személyeket mutatunk be, akik iskolánk falai között tanultak egykoron és innen indultak el a rendőri pályán.
Tóth Attila r. ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendészeti főkapitány-helyettes
A nyírteleki honvéd laktanyától néhány száz méterre nőttem fel, a szüleim egész életükben ott dolgoztak, az egyik nagyszülőm a büntetés-végrehajtás kötelékében tejesített szolgálatot. Ezek tükrében talán egy pillanatig nem volt kérdés számomra, hogy valamilyen katonai pálya, egy fegyveres testülethez tartozás lesz az én utam.
Miután a rendőri pálya mellett tettem le a voksomat ez lett a hivatásom. Amennyiben az ember megpróbálja a legjobb formáját és tudása legjavát hozni a hivatásában, folyamatosan képzi magát, azzal lehetőség nyílik a karrierépítésre.
Igyekeztem mindig jól tanulni, de ezzel nem dicsekszik az ember. A szüleim azt mondták, hogy „ha jól tanulsz fiam, akkor semmit nem kell itthon csinálnod”. Szerintem hibát követtek el, mert sokkal könnyebb volt tanulni, mint otthon a kertben, vagy a ház körül segédkezni. Nyilván ezt ma már teljesen másként látom és köszönettel tartozom nekik, hogy megteremtették a feltételét annak, hogy csak tanulnom kellett és mindenben támogattak. Azzal, hogy szinte minden iskolát kiváló eredménnyel sikerült elvégezni, igyekszem mindent megtenni, hogy büszkék legyenek rám és elmondhassák, hogy megérte a rengeteg áldozat.
Tanulmányaimat a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban folytattam, majd szakirányú végzettséget a Miskolci Rendőr Szakközépiskolában, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán szereztem.
Mit adott nekem az akkor még Miskolci Rendőr Szakközépiskola?
Talán életem legszebb két éve volt, mert én még a kétéves képzést végeztem. Amikor az ember először leválik a szüleiről soha nem könnyű. De jó volt azonnal egy újabb közösséghez tartozni. Mivel a katonaság nem állt távol tőlem, nagyon élveztem az akkor még hetekig tartó alapkiképzést. Nagyon jó kiképzőink és tanáraink voltak. Rendszer volt az életünkben, amihez magas fokú szakmai képzés társult. Az iskolában kipróbálhattunk több „laktanyaszolgálatot”, voltunk járőrök, kapuügyeletesek és kiváltságosok, amikor ÜTI-Helyettes szolgálatot láttunk el.
Fontos volt számomra a tanulás, a jó tanulás, hisz ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy később automatikusan felvettek a Rendőrtiszti Főiskolára. A kibocsájtó ünnepségen nekem volt lehetőségem tanulótársaim nevében a búcsúbeszédet elmondani. Kijelenthetem, hogy ez elkísérte egész eddigi pályámat.
Ma gyakran visszajárok vizsgáztatni az iskolába. Talán nincs is annál nagyobb megtiszteltetés, hogy ilyenkor a vizsgabizottságokban olyanokkal ülhetek együtt, akik 30 évvel ezelőtt még engem is tanítottak, vagy az írásbeli vizsgákat pl. az a tanárnő segíti, aki évtizedekkel ezelőtt engem is próbált megtanítani a tízujjas gépelésre. A mai napig jó szívvel öleljük meg egymást, ha találkozunk, annak ellenére, hogy soha nem tanultam meg vakon gépelni. Azt gondolom, hogy a jelenlegi fiatal vezetés kiválóan felkészült és mindent megtesz annak érdekében, hogy kor követelményeinek megfelelő utánpótlás érkezzen hozzánk dolgozni.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy érzelmileg kötődöm a mai napig az iskolához, ahol megszereztem a biztos alapokat, amire épült a jelenlegi karrierem.
Munkahely, előremenetel
Büszke vagyok arra, hogy a hivatásos szolgálatomat a ranglétra legalsó lépcsőfokán, gyalogos, majd gépkocsizó járőrként kezdtem Nyíregyházán 1996-ban. A Rendőrtiszti Főiskola elvégzését követően, 2001-ben a Nyíregyházi Rendőrkapitányság, Ibrányi Rendőrőrsén bűnügyi csoportvezetői beosztásba kerültem kinevezésre, ahol 2005-ig dolgoztam. Ezután a központi állományban a Körzeti Megbízotti Alosztály vezetője lettem. 2007-től 2009-ig a Nagykállói Rendőrőrs parancsnoka voltam. 2009-től 2014-ig a Nyíregyházi Rendőrkapitányság, Közlekedésrendészeti Osztályát vezettem.
Ezt követően a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság állományában, Közrendvédelmi Osztályvezetői beosztásba kerültem kinevezésre. Ez egy igazi szakmai kihívás volt, mivel feladatunk volt a szakirányítás, a feladatok egységesítése a rendészeti szakterületen megyei szinten.
Akkori főkapitányom 2017. július 1-i hatállyal bízott meg a Vásárosnaményi Rendőrkapitányság vezetői feladatainak ellátásával. A Bereg szívében 4 év 2 hónapot szolgáltam kapitányságvezetőként.
2021. szeptemberében pályafutásom egyik legnagyobb kihívásához érkeztem, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság vezetője lettem. Megtisztelő volt számomra, hogy szülővárosomban, ahol jelenleg is élek és ahol évtizedekkel ezelőtt „surranót húztam”, az egyik első számú felelőse lehettem a közbiztonság érdekében végzett feladatoknak.
Jelenleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendészeti rendőrfőkapitány-helyetteseként dolgozom.
Pályafutásom során számos alkalommal részesültem dicséretben és jutalomban, valamint többször léptettek elő soron kívül.
Munkám mellett a rendőrség Alap- és Szakvizsga Bizottságában is tevékenykedek, ahol rendőri vezetők képzésében, vizsgáztatásában veszek részt, valamint az egyik szakmai jegyzet társszerzője voltam.
Nehézségek
Ahol sok ember dolgozik együtt, ahol sokrétű, gyakran változó feladatokat kell végezni, ahol folyamatosan változó jogszabályi környezethez kell alkalmazni, ott ezzel természetesen együtt járnak a problémák, nehézségek is.
Mivel igyekszem mindig a megoldásokra törekedni, ezért nem nyomasztanak sokáig a nehézségek. Ezek is csak feladatok, amikre megoldást kell találnunk.
Azt várom a munkatársaimtól is, hogy az energiájukat a megoldásokra fordítsák. Hiszem, hogy soha nem veszítünk, vagy nyerünk, vagy tanulunk a nehézségekből.
Magánélet
Jelenleg Nyíregyháza kertvárosi részén élek feleségemmel és 18 éves lányunkkal. Igyekszem a szabadidőm legnagyobb részét a családommal tölteni, bár sokszor megkapom, hogy „apa te sosem vagy itthon”. Hiszem, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít. Nagyon szeretem a hegyvidéket, ha időnk engedi, sokat kirándulunk az Északi-középhegységben. Nagyon fontos számomra az egészséges élet, ezért rendszeresen sportolok, konditeremben próbálom fitten tartani magam.
Szeretem a szűkebb baráti összejöveteleket, ahol szívesen sütök, főzök.
Mit üzennék a fiataloknak?
Soha nem késő! Semmi sem lehetetlen!
Egyszerű „vidéki” családból elindulva, kitartó munkával és folyamatos tanulással el lehet jutni oda, ahová nekem is sikerült, amiben óriási szerepe volt a Miskolci Rendőr Szakközépiskolának.
És hogy soha nem késő? Jelenleg 50 évesen a Rendvédelmi Technikum jelenlegi igazgatójával Béry Attila r. ezredes Úrral, aki személyes jó barátom, padtársak vagyunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesterképzésén.