A jubileumi év keretében olyan személyeket mutatunk be, akik iskolánk falai között tanultak egykoron és innen indultak el a rendőri pályán.
Witzing Zoltán r. őrnagy a Rendőrség közegészségügyi főfelügyelője
Gyerekkoromat Abaújszántón töltöttem, ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye egy kis települése, akkor még nagyközségnek számított. Középiskolai tanulmányaimat a szerencsi Bocskai István Gimnázium nyelvi tagozatán végeztem, ahol 2006-ban érettségiztem. A felsőoktatást a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Karán folytattam, ahol népegészségügyi ellenőr diplomát szereztem.
Egyetemi képzés utolsó évében derült ki számomra, hogy a népegészségügyi végzettséggel nagyon nehéz lesz elhelyezkednem. Ekkor döntöttem úgy, hogy hallgatok a gimnáziumi éveim alatt a szüleimtől többször mondott iránymutatásra. „Legyél fiam rendőr, az biztos állás, az való neked!” Így jelentkeztem 2011-ben a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola 2 éves tiszthelyettesi képzésére. Ebben az évben több mint 2000 fő jelentkezett a képzésre és a felvehető létszámkeret bővítése után körülbelül 500-an nyertünk felvételt. 2011. decemberében kinevezésre kerültem a BRFK XIII. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára próbaidős rendőr őrmesterként. Amíg az egyetem a nagy mennyiségű tanagyagok hatékony elsajátítására ösztönzött, addig a szakközépiskola fegyelemre és alázatra is megtanított.
A pályafutásomban a fordulatot a 2013-as időszakos egészségügyi alkalmasságvizsgálat hozta el. Az egészségügyi szűrésen az alapellátó orvossal folytatott beszélgetésem során derült ki, hogy a Készenléti Rendőrség állományába éppen egy közegészségügyi-járványügyi felügyelőt keresnek. A beosztás betöltésének egyik feltétele volt, hogy csak közalkalmazotti jogviszonyban tölthető be. Szerettem volna ezen a területen is kipróbálni magam, így elfogadtam az új beosztást és 2014. február 1-el én lettem a Készenléti Rendőrség közegészségügyi-járványügyi felügyelője. A rendőrként megszerzett tapasztalatomat, nagyon jól fel tudtam használni a közegészségügyi munkám során, például a személyi állomány oktatásához, ellenőrzések végrehajtásához, valamint a különböző szakvélemények megírásához.
Pályafutásom következő nagy mérföldköve, hogy 2016-ban lehetőséget kaptam szakirányítói beosztás betöltésére, mely hivatásos hely volt. A felajánlott státuszt elfogadtam, melynek feltétele az volt, hogy a rendőrtiszti 3 féléves átképzőjét el kell végeznem. 2016. december 1-től én lettem a Rendőrség közegészségügyi főfelügyelője. 2017. őszén beiskolázásra kerültem a Rendőrtiszti főiskolára, melyet sikeresen elvégeztem.
A főfelügyelői pályám kezdete azonnal komoly szakmai kihívást hozott az egyre fokozódó déli migrációs nyomásnak köszönhetően. 2016. november 29-én Főkapitány úrtól azt az (mivel én leszek december 1-től hivatalosan is a közegészségügyi főfelügyelő) utasítást kaptam, hogy a déli határszakaszon az állomány körében megjelenő tömeges járványhelyzetet vizsgáljam ki. Sikeresen feltártam, hogy a csaknem 100 főt érintő hasmenéssel és hányással járó megbetegedést egy főzőkonyha súlyos higiéniai hiányossága okozta.
A szakmámban a következő kihívást a COVID–19 okozta világjárvány jelentette, amely alatt a rendőrségi állományban is több tízezer megbetegedést regisztráltunk. 2021-ben, a koronavírus elleni vakcina megjelenésekor az operatív törzs ülésén a Belügyminiszter úr engem jelölt ki a teljes belügyi ágazathoz tartozó rendvédelmi szerv oltási programjának megszervezésére és koordinálására. Ebben a kritikus helyzetben nekem kellett irányítanom és nyomon követnem a vakcinák ütemezett beadását az országosan kijelölt több, mint 100 kórházi oltóhelyen.
Munkám elismeréseként többször kaptam főkapitányi és főigazgatói elismerést, ezzel elismerve a szakterületemen elért eredményeim.
A Rendőrség közegészségügyi főfelügyelői munkakörének betöltése számomra folyamatos szakmai fejlődést és kihívást jelent, amelynek során a korábban megszerzett járőri tapasztalataimat és a népegészségügyi szakterületen tanultakat kamatoztatni tudom.
Mit üzennék a fiataloknak?
Ha visszagondolok a Bocskai gimnáziumban eltöltött éveimre, még akkor én sem tudhattam pontosan, hová vezet majd az utam. Hisz elindultam az egyetem irányába, majd onnan a rendőr szakközépbe, hogy járőr lehessek, majd évekkel később mindkét végzettségre szükség lett, hogy betölthessem jelenlegi pozícióm. A saját pályafutásom megtanított arra, hogy a siker nem egy előre kikövezett, egyenes vonalú út, hanem a felkészültség és a váratlan lehetőségek találkozása.
Az újonnan felszerelőknek azt tanácsolom, hogy soha ne becsüljék alá a megszerzett tudást, és legyenek nyitottak a világra. Amikor 2011-ben járőrként felszereltem, nem sejthettem, hogy néhány évvel később a belügyi ágazat oltási programját fogom koordinálni egy világjárvány közepén. Merjetek nagyot álmodni, tanuljatok alázattal, és ne féljetek a járatlan utaktól!