Zemplénfalvi Dániel Máté vagyok, 20 éves. A versírással még 2021-ben kezdtem el foglalkozni először, de még csak hobbi szinten.
Emlékszem legelső versem videójátékozás közepette született meg, ami annyira megtetszett, –nem csak nekem, de még a szüleimnek is – hogy elkezdtem vele kicsit többet foglalkozni. Egyre több költőt kezdtem el olvasni, kedvenceim voltak Karinthy és Ady művei, de nagy izgalommal olvastam olykor Radnótit vagy József Attilát is.
Egyre jobban gyarapodtak a saját verseim, mígnem több ember buzdítására megmutattam azt a volt magyar tanáromnak. Ő eleinte kisebb nagyobb segítséggel, majd már csak figyelemmel kísérte végig utamat a versek irányába. Majd eljöttek az első versenyek: Irodalmi rádió vers versenyt hirdetett meg, amit egy akkori osztálytársam és én nagy izgalommal el is fogadtunk, a végeredmény magáért beszélt: mind a kettőnk verse megjelent egy akkor kiadott verses könyvben. Ott volt még a 175. éves Honvédségnek meghirdetett verseny, ahol a volt igazgató asszonyom mondta, hogy nekem indulnom kell ezen a versenyen.
Mit ne mondjak, nehéz feladat volt, de itt is munkám gyümölcse az lett, hogy országos szinten korosztályomba külön díjas lettem.
Aztán jöttek az érettségi időszak, iskolánk belépett a duális oktatásba, amit a Miskolci Rendvédelmi Technikumban töltöttünk, még közelebb kerültem a Rendőrséghez, a rendőri hivatáshoz, amire már kiskorom óta éreztem magamban a késztetést, hogy én rendőr legyek. Jelenleg a Miskolci Rendvédelmi Technikumban tanulok, idén végzek, és már alig várom, hogy az itt szerzett tudást a való életben is kamatoztassam.
